Ezt nem hiszem el.... Tehát azért jött ide, mert ő az új tesitanár? De mégis mikor döntötte ezt el? Még csak most jött vissza a városba, nem? Akkor mégis miért jött ide tanárnak? Az osztálytársaim mind felém fordultak... Na remek... A színpadra néztem, Hisato már félreállt a mikrofontól és az igazgató vette át a helyét.
- Na diákok, remélem kedvesek lesztek hozzá. Most pedig mindenki menjen vissza a saját termébe.
Mindenki megfordult, és elindult vissza a terméhez.
Éppen az ajtóban jártam már, amikor valaki a nevemet kiáltotta... Hátra fordultam és láttam, hogy Hisato az.. intett, hogy menjek oda hozzá... Odaszóltam egyik osztálytársamnak és kiálltak a sorból.. Megvártam, míg a tömeg eltűnik, majd odamentem hozzá.
- Na? Megleptelek? - kérdezte egy hatalmas vigyorral.
- Az nem kifejezés... Miért nem mondtad el nekem?
- Azért, mert ha tudtad volna, biztos vagyok benne, hogy le akartál volna beszélni róla...
- Na az tuti.
- Látod? Pont ezért nem mondtam el neked!
- De miért pont itt akarsz tesi tanár lenni?
- Miért ne? Szerintem egy katonánál nincs is jobb tesi tanár - nevetett.
- Katona? - néztem rá kiguvadó szemekkel.
- Pontosan. Miért mit hittél? Honnan jöttem vissza 4 év után?
- N-nem tudom... de semmi esetre se gondoltam arra, hogy katona voltál...
- Pedig az voltam... De ez most nem számít... ideje neked is visszamenned a termedbe... hamarosan úgyis találkozunk - mosolygott rám.
- Tessék?
- Talán elfelejtetted? A 7. órád tesi!
Basszus... tényleg.. el is felejtettem... Na remek... Sóhajtottam egyet, majd köszönés nélkül egyszerűen hátat fordítottam neki, és elindultam kifelé... Fejemet lehajtva, fáradtan lépkedve közelítettem meg az osztályom... Beérve leroskadtam a székemre.... Persze mindenki azonnal körém gyűlt... ismét...
- Hé figyelj csak. Mégis kire célzott azzal, hogy már van valakije? Ki a csaj? Hogy nézz ki? - záporoztak rám a lányok kérdései.
Fáradtan felsóhajtottam, és a padra dőltem... Kezemet összefonta fejem alatt... Szerencsémre megszólalt a csengő. A lányok hangot adtak csalódottságuknak... Még sose örültem ennyire a csengőket... De az órák sajnos gyorsan teltek.. és elérkezett a tesi óra... Egyedül maradtam az öltözőben... semmi kedvem nem volt átöltözni és tesizni... Az ajtó kinyílt... nem néztem ki az, csak kikiáltottam:
- Mondd meg a Sensei-nek, hogy nem érzem jól magam, inkább felmegyek a gyengélkedőbe!
- És mondd csak mi is pontosan a bajod? - jelent meg Hisato és rám meredt.
- Mégis mit keresel itt?
- Hogy mit? Egy lógós diákot - lépett oda hozzám.
- Felmegyek a gyengélkedőbe - álltam fel a padról, és elindultam kifelé mellette, de ő elkapta a karom.
- Nem mész sehova. Mondd, hol fáj - meredt rám szigorúan.
- Eressz!
- Nem. Előbb mond meg, hogy mid fáj!
- Rendben. Meghúzódott a nyakam... - füllentettem.
Ő közelebb hajolt hozzám, majd lágy csókot lehelt a nyakamra... Majd egy enyhe fájdalmat éreztem... Amikor ismét a szemében éreztem, elégedettség tükröződött benne...
- Tessék. Most már jobb, ugye? - nézett rám gúnyosan....