Megreggeliztünk, majd mind a ketten elkezdtünk készülődni.
Azt mondta, eljön velem az iskolába, de hiába kérdeztem, hogy miért, mindig
csak ugyan azt hajtogatta: "Meglepetés!
Időben megtudod!" Szerencsére, amíg vártam, hogy Sensei
visszatérjen, vettem neki néhány ruhát. Csak később jöttem rá, hogy rá túl
nagyok lettek volna, de Hisato-ra pont ráillettek. Lezuhanyoztunk (persze
külön-külön), felöltöztünk és indultunk is az iskolába. Ilyen jól még sose
indult a reggelem. Szinte a föld fölött repültem a boldogságtól. Az iskola
előtt pár méterrel Ikuto-val is találkoztunk. Csak köszönt nekünk, de
nem csatlakozott, tehát kettesben tettük meg még azt a pár métert. Legalábbis
először azt hittem, hogy csak pár méter, de Hisato egészen a teremig kísért. Ott
elváltunk egymástól, de azt mondta, hamarosan úgyis találkozunk. Nem igazán
értettem, hogy mire is gondolhat, fe ha eljön az ideje, úgyis
megtudom. Bementem az osztályterembe, ahol persze a lányok rögtön hozzám
siettek.
– Hé Nobu, mondd csak ki ez a jó pasi?
– Ő? Egy barátom. Ikuto bátyja…
– MI??? Az nem lehet! Nem is hasonlítanak!
– Én nem is tudtam, hogy van egy bátyja…
– Én is csak tegnap találkoztam vele először… – mondtam halkan, de már senki se figyelt rám.
Egész szünetben… nem is egész nap csak róla beszéltek a lányok. Az ebédszünet előtt megszólalt a suli rádió…
– KEDVES DIÁKOK! AZ EBÉDSZÜNETBEN MINDENKI FÁRADJON A TORNATEREMBE. VALAMIT BE KELL JELENTENEM NEKTEK!
– Hé Nobu, mondd csak ki ez a jó pasi?
– Ő? Egy barátom. Ikuto bátyja…
– MI??? Az nem lehet! Nem is hasonlítanak!
– Én nem is tudtam, hogy van egy bátyja…
– Én is csak tegnap találkoztam vele először… – mondtam halkan, de már senki se figyelt rám.
Egész szünetben… nem is egész nap csak róla beszéltek a lányok. Az ebédszünet előtt megszólalt a suli rádió…
– KEDVES DIÁKOK! AZ EBÉDSZÜNETBEN MINDENKI FÁRADJON A TORNATEREMBE. VALAMIT BE KELL JELENTENEM NEKTEK!
Remek… Már csak ez hiányzott, de komolyan… Senkit
se érdekelt, hogy az idióta vén igazgató mit akar már megint
bejelenti. De persze az ebédidő alatt mindenki felsorakozott a tesiteremben. Az
igazgató már a pódiumon állt. Mögötte felsorakozva a tanári kar.
– Diákok, figyelem. Be kell, hogy jelentsek valamit. Mint tudjátok, az eddigi testnevelés tanárotok felmondott, éppen ezért új tanárra van szükségetek. Engedjétek meg, hogy bemutassam az új testnevelés tanárt – intette a színpad egyik oldala felé.
Ezt nem hiszem el… Ő… Mint tesi tanár? Az nem lehet… De igen… Hisato lépett fel a színpadra…
– Hello mindenkinek. Én leszek az új tesitanár. A nevem Hisato. Az öcsémet biztos ismeritek már – mutatott Ikuto-ra – Remélem jól együtt tudunk majd dolgozni. Ja és még valami. Senki se próbálkozzon be nálam, mert a szívem már valaki másé – kacsintott rám…
– Diákok, figyelem. Be kell, hogy jelentsek valamit. Mint tudjátok, az eddigi testnevelés tanárotok felmondott, éppen ezért új tanárra van szükségetek. Engedjétek meg, hogy bemutassam az új testnevelés tanárt – intette a színpad egyik oldala felé.
Ezt nem hiszem el… Ő… Mint tesi tanár? Az nem lehet… De igen… Hisato lépett fel a színpadra…
– Hello mindenkinek. Én leszek az új tesitanár. A nevem Hisato. Az öcsémet biztos ismeritek már – mutatott Ikuto-ra – Remélem jól együtt tudunk majd dolgozni. Ja és még valami. Senki se próbálkozzon be nálam, mert a szívem már valaki másé – kacsintott rám…