Ismered az igaz szerelem érzését? Az erejét? De mi van, ha ez a szerelem, nem nő és férfi között jön létre, hanem két férfi között? Máris más szemmel néznek rájuk... Pedig ők is ugyan olyan emberek, ők is ugyan úgy szerelmesek... De ha az egyik elfelejti ezt az érzést? Szerelme mit tehet, hogy ráébressze érzéseire? Gyorsan telik az idő, és a szív érzései változnak... azonban a múltat, nem lehet kitörölni egy ember életéből...

15. fejezet


Megreggeliztünk, majd mind a ketten elkezdtünk készülődni. Azt mondta, eljön velem az iskolába, de hiába kérdeztem, hogy miért, mindig csak ugyan azt hajtogatta: "Meglepetés! Időben megtudod!" Szerencsére, amíg vártam, hogy Sensei visszatérjen, vettem neki néhány ruhát. Csak később jöttem rá, hogy rá túl nagyok lettek volna, de Hisato-ra pont ráillettek. Lezuhanyoztunk (persze külön-külön), felöltöztünk és indultunk is az iskolába. Ilyen jól még sose indult a reggelem. Szinte a föld fölött repültem a boldogságtól. Az iskola előtt pár méterrel Ikuto-val is találkoztunk. Csak köszönt nekünk, de nem csatlakozott, tehát kettesben tettük meg még azt a pár métert. Legalábbis először azt hittem, hogy csak pár méter, de Hisato egészen a teremig kísért. Ott elváltunk egymástól, de azt mondta, hamarosan úgyis találkozunk. Nem igazán értettem, hogy mire is gondolhat, fe ha eljön az ideje, úgyis megtudom. Bementem az osztályterembe, ahol persze a lányok rögtön hozzám siettek.
– Hé Nobu, mondd csak ki ez a jó pasi?
– Ő? Egy barátom. Ikuto bátyja…
– MI??? Az nem lehet! Nem is hasonlítanak!
– Én nem is tudtam, hogy van egy bátyja…
– Én is csak tegnap találkoztam vele először… – mondtam halkan, de már senki se figyelt rám.
Egész szünetben… nem is egész nap csak róla beszéltek a lányok. Az ebédszünet előtt megszólalt a suli rádió…
– KEDVES DIÁKOK! AZ EBÉDSZÜNETBEN MINDENKI FÁRADJON A TORNATEREMBE. VALAMIT BE KELL JELENTENEM NEKTEK!
Remek… Már csak ez hiányzott, de komolyan… Senkit se érdekelt, hogy az idióta vén igazgató mit akar már megint bejelenti. De persze az ebédidő alatt mindenki felsorakozott a tesiteremben. Az igazgató már a pódiumon állt. Mögötte felsorakozva a tanári kar.
– Diákok, figyelem. Be kell, hogy jelentsek valamit. Mint tudjátok, az eddigi testnevelés tanárotok felmondott, éppen ezért új tanárra van szükségetek. Engedjétek meg, hogy bemutassam az új testnevelés tanárt – intette a színpad egyik oldala felé.
Ezt nem hiszem el… Ő… Mint tesi tanár? Az nem lehet… De igen… Hisato lépett fel a színpadra…
– Hello mindenkinek. Én leszek az új tesitanár. A nevem Hisato. Az öcsémet biztos ismeritek már – mutatott Ikuto-ra – Remélem jól együtt tudunk majd dolgozni. Ja és még valami. Senki se próbálkozzon be nálam, mert a szívem már valaki másé – kacsintott rám…