Pont egy ilyen helyen kell kikezdenie velem… Ezt nem hiszem
el! Meg egyébként is most haragszom rá, semmi kedvem ehhez…
– Nem jobb. Sőt, most jobban fáj. Jobb lesz, ha lemegyek a gyengélkedőbe – siettem el mellette.
Semmi kedvem nincs most az ostoba játékaihoz. Nem mondta el nekem, hogy mire készül, vagyis nem bízott meg bennem. Ezek után én hogy bízhatnék benne? Sehogy! Nincsen kedvem egy ostoba játékhoz. Így is van elég bajom… Az az álom nagyon zavar… úgy érzem, tennem kell valamit… Lehet, hogy beszélnem kéne Sensei-el… De azok után, amit mondtam neki, hogyan is beszélhetnék vele? De muszáj lesz… A gyengélkedő helyett a tető felé vettem az irányt. Úgy éreztem, egy kis friss levegő most jobb lenne. Felmentem hát, és végignéztem az iskola területén. Odalent az osztálytársaim épp pár kört futottak, nem sokkal mellettük éppen egy teniszedzés folyt. A medencénél az úszó klub gyakorolt, mellettük a kosarasok és a foci klub. Mindenki tette azt, ami a dolga, csak én nem… Valamiért úgy éreztem eddig először, hogy nem vagyok idevaló… Hogy miért? Magam sem tudom. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy már nem vagyok egyedül…
– Tehát nem csak én járok ide elmélkedni, ugye? – szólalt meg mögöttem.
Mint nyúl, akit kiugrasztottak a bokorból, akkorát ugrottam ijedtemben. Esküszöm úgy hallottam, hogy még fel is sikkantottam. Gyorsan megfordultam, ő éppen rajtam nevetett.
– Csak nem megijesztettelek? – kérdezte kuncogva.
– Mégis mit keresel itt?
– Mint mondtam, ide járok elmélkedni. Talán zavarlak? Elmehetek, ha úgy……
– NE! Várj! – kiáltottam rá – Igazából beszélni akartam veled…
– Nocsak… Hadd találjam ki: a múltkori esetről van szó…
– Igen… Mondd csak, tényleg emlékszel mindenre?
– Nos… nem egészen. De majdnem mindenre. Rád emlékszem... Pontosabban ránk…
– És arra a nőre?
– Mármint arra, hogy mit tett anno? Arra is emlékszem… Amint miden az eszembe jutott, rögtön kidobtam…
– Nem jobb. Sőt, most jobban fáj. Jobb lesz, ha lemegyek a gyengélkedőbe – siettem el mellette.
Semmi kedvem nincs most az ostoba játékaihoz. Nem mondta el nekem, hogy mire készül, vagyis nem bízott meg bennem. Ezek után én hogy bízhatnék benne? Sehogy! Nincsen kedvem egy ostoba játékhoz. Így is van elég bajom… Az az álom nagyon zavar… úgy érzem, tennem kell valamit… Lehet, hogy beszélnem kéne Sensei-el… De azok után, amit mondtam neki, hogyan is beszélhetnék vele? De muszáj lesz… A gyengélkedő helyett a tető felé vettem az irányt. Úgy éreztem, egy kis friss levegő most jobb lenne. Felmentem hát, és végignéztem az iskola területén. Odalent az osztálytársaim épp pár kört futottak, nem sokkal mellettük éppen egy teniszedzés folyt. A medencénél az úszó klub gyakorolt, mellettük a kosarasok és a foci klub. Mindenki tette azt, ami a dolga, csak én nem… Valamiért úgy éreztem eddig először, hogy nem vagyok idevaló… Hogy miért? Magam sem tudom. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre se vettem, hogy már nem vagyok egyedül…
– Tehát nem csak én járok ide elmélkedni, ugye? – szólalt meg mögöttem.
Mint nyúl, akit kiugrasztottak a bokorból, akkorát ugrottam ijedtemben. Esküszöm úgy hallottam, hogy még fel is sikkantottam. Gyorsan megfordultam, ő éppen rajtam nevetett.
– Csak nem megijesztettelek? – kérdezte kuncogva.
– Mégis mit keresel itt?
– Mint mondtam, ide járok elmélkedni. Talán zavarlak? Elmehetek, ha úgy……
– NE! Várj! – kiáltottam rá – Igazából beszélni akartam veled…
– Nocsak… Hadd találjam ki: a múltkori esetről van szó…
– Igen… Mondd csak, tényleg emlékszel mindenre?
– Nos… nem egészen. De majdnem mindenre. Rád emlékszem... Pontosabban ránk…
– És arra a nőre?
– Mármint arra, hogy mit tett anno? Arra is emlékszem… Amint miden az eszembe jutott, rögtön kidobtam…
– Értem…
– De mondd, csak erről akartál beszélni velem? – nézett mélyen a szemembe.
– Az igazat megvallva nem csak erről… A múltkor elég csúnyán rád kiabáltam… Szeretnék elnézést kérni… Igazából nem gyűlöllek… Csak annyi minden történt mostanában…
– És én se igazán könnyítettem meg a helyzeted…
– Az igazat megvallva nem… Igaz is! Miért veszítetted el az emlékeidet?
– Kiderült, hogy az a boszorkány megmérgezett valamivel. Úgy gondolta, ha az övé nem lehetek, akkor másé se… Csakhogy nem haltam meg, csak elveszítettem az emlékezetem. Ezt persze rögtön kihasználta…
– Álnok kígyó…
– Az… Mondd csak mit szólnál hozzá, ha mostantól előröl kezdenénk mindent…?
– Rendben… Hello, a nevem Nobu.
– Az enyém Misaki – fogtam vele kezet és rámosolyogtam…
– De mondd, csak erről akartál beszélni velem? – nézett mélyen a szemembe.
– Az igazat megvallva nem csak erről… A múltkor elég csúnyán rád kiabáltam… Szeretnék elnézést kérni… Igazából nem gyűlöllek… Csak annyi minden történt mostanában…
– És én se igazán könnyítettem meg a helyzeted…
– Az igazat megvallva nem… Igaz is! Miért veszítetted el az emlékeidet?
– Kiderült, hogy az a boszorkány megmérgezett valamivel. Úgy gondolta, ha az övé nem lehetek, akkor másé se… Csakhogy nem haltam meg, csak elveszítettem az emlékezetem. Ezt persze rögtön kihasználta…
– Álnok kígyó…
– Az… Mondd csak mit szólnál hozzá, ha mostantól előröl kezdenénk mindent…?
– Rendben… Hello, a nevem Nobu.
– Az enyém Misaki – fogtam vele kezet és rámosolyogtam…