Visszamentünk az osztályba. Akik láttak minket távozni,
egy kissé furcsán néztek ránk, de senki se szólt semmit. Felkaptuk a cuccunkat,
és már mentünk is haza. Ott, ahol útjaink külön váltak volna, Ikuto
megállított.
– Várj egy kicsit! Van egy ötletem! Mi lenne, ha eljönnél
hozzám, és kirúgnánk egy kicsit hámból annak örömén, hogy végeztél
a múltaddal?
– És az édesanyád?
– Elment egy 3 napos értekezletre. Nincs otthon. Viszont sör
van – nevetett rám.
– Meggyőző vagy barátom! – nevettem én is vissza rá.
Egymásba karoltunk, és elindultunk Ikuto háza felé.
Valamiért kellemes érzés áradt szét rajtam… Tudtam, hogy most valami
jó dolog fog itt történni velem. Nem tudom megmagyarázni ezt az érzést… De már
egyszer éreztem… Aznap, amikor találkoztam Sensei-el… Amikor odaértünk, egy
férfi ült a ház előtt. Félhosszú fekete haj, ragyogó zöld szem… Észrevett
bennünket. Felkapta az eddig földön heverő táskáját, és elindult felénk. Ikuto
egy percre lefagyott mellettem, majd mosollyal arcán indult el az idegen felé.
– Onii-san! Te hogy kerülsz ide? – kiáltotta Ikuto.
– Hello Ikuto! Rég láttalak. Csengettem, de senki se nyitott
ajtót… – mutatott a ház felé.
– Ja, igen. Anya egy 3 napos megbeszélésen vagy min van –
magyarázta, de a bátyja Ikuto válla fölött rám nézett.
Én zavaromban nem tudtam mit tenni, csak integettem neki. Ő
erre elmosolyodott. Ikuto hátranézett, majd úgy állt, hogy láthassuk egymást.
– Oh igaz is! Onii-san, ő a legjobb barátom, Nobu. Nobu, ő a
bátyám.
Közelebb léptem hozzá, majd a kezemet nyújtottam. Ő
viszonozta azt, s jó erősen kezet szorított.
– Hali, a nevem Hisato – mosolygott ismét
rám.
Ez az! Emiatt volt olyan jó előérzetem… Mert Ő itt volt…
Vele kellett találkoznom! Már nem érdekel többé Sensei… Mától csak Hisato
érdekel… Ekkor Ikuto lépett oda hozzám, és a fülembe suttogott:
– Van nála esélyed. Ő is meleg, és pont a zsánere vagy…
Nem hiszem el… Honnan tudta? Rá néztem, ő pedig elnevette
magát. A bátyja felé fordult, majd így szólt.
– Tessék itt a kulcs, menjetek be. Én addig leugrom a boltba
egy kis harapnivalóért – dobta a kulcsot bátyjának és rám kacsintott.
Jesszusom, ez az Ikuto mégis mit gondol rólam? Azt hiszi,
rögtön rá fogok mászni a bátyjára? De amikor ránéztem Hisato-ra, úgy éreztem
úgy gondolja… Remélem Ikuto sietni fog, mert nem tudom meddig tudom majd visszafogni
magam mellette…