El se hiszem… Még sose éreztem ilyet… Boldog voltam és
nyugodt, mint eddig még sohasem. Lassan felemeltem a tekintetem… A szemében
együttérzés csillogott, arcán mosoly ült… Megbabonázott ez a kép…
– Köszönöm… – súgtam neki halkan.
Csak finoman bólintott, én pedig újra lehajtottam a fejem. Ő egy csókot lehelt a homlokomra, én pedig arcom a mellkasába fúrtam. Valamiért fáradtság hullámzott végig rajtam… Eddig nem is éreztem, mennyire kimerült vagyok… De most… Szinte pillanatok alatt elaludtam… Amikor magamhoz tértem Hisato mellkasán feküdtem. Álmosan pislogtam fel rá. Feje felém fordítva, haja kócosan lógott arcába. Egy takarószerűség volt rajtunk keresztül terítve. Annyira jól nézett ki, amikor aludt… Nem létezett nekem semmi, és senki, csak ő… Nem akartam felébreszteni, biztosan ő is elfáradt… Óvatosan próbáltam leszállni az ágyról, hogy őt ne ébresszem fel. Kiosontam a szobából, de az ajtóból még visszanéztem rá. Csendesen aludt, meg se mozdult… Teljesen kimerülhetett. A szobából kiérve Ikuto-ba botlottam. Annyira megijesztett, hogy majdnem felsikoltottam…
– Hali. Már vártam, hogy mikor térsz magadhoz – küldött felém egy huncut mosolyt.
– Ikuto… te mégis mióta…
– Nos, körülbelül 2 órája értem haza. Akkor már aludtatok. Mégis mit csináltatok egymással, hogy így kiterültetek? – kérdezte nevetve.
– Fogd már be, halkabban, még a végén felébresztjük! – kezdtem el tolni az ő szobája felé.
Beértünk a szobájába és leültünk a TV-je elé. Ő kissé dühösen nézett rám, de tudtam, hogy csak színleli. Belekezdtem a mesedélutánba, ő pedig pár perccel később hatalmas nevetésben tört ki…
– Csss! Mondtam már, hogy halkan! – csitítottam, de nem jártam sikerrel.
– Ne mondd már nekem, hogy nem csináltatok semmit! Csak Sensei-ről beszéltetek egész végig – kacagott.
– De igen… Miért mit vártál, mit fogunk csinálni?
– Hát mondjuk…
– Lefekszünk egymással – szólalt meg egy hang az ajtóban.
Mind a ketten felé fordultunk. Hisato állt ott… Ikuto újabb nevetésbe kezdett, én pedig elpirultam, és elfordítottam az arcom.
– Habár nem látszik rajta, az öcsém elég perverz – mondta, és közben leült közénk.
– És ez kinek is a hibája? – kérdezte, és oldalba lökte a bátyját.
– Igaz… Az én hibám – sóhajtotta.
– Mégis miről van szó? – kérdeztem kíváncsian.
– Pár évvel ezelőtt, történt egy kis baleset… Az akkori szeretőmet felhoztam magunkhoz, mert azt hittem, hogy még egy jó ideig nem lesz itthon senki… Azonban ennek a kölyöknek nem volt kedve elmenni fociedzésre, és hamarabb hazajött… A szobámból persze furcsa hangokat hallott, és benyitott…
Ezt nem hiszem el… Ikuto rányitott a tesójára, amikor éppen egy másik fiúval szeretkezett???
– Köszönöm… – súgtam neki halkan.
Csak finoman bólintott, én pedig újra lehajtottam a fejem. Ő egy csókot lehelt a homlokomra, én pedig arcom a mellkasába fúrtam. Valamiért fáradtság hullámzott végig rajtam… Eddig nem is éreztem, mennyire kimerült vagyok… De most… Szinte pillanatok alatt elaludtam… Amikor magamhoz tértem Hisato mellkasán feküdtem. Álmosan pislogtam fel rá. Feje felém fordítva, haja kócosan lógott arcába. Egy takarószerűség volt rajtunk keresztül terítve. Annyira jól nézett ki, amikor aludt… Nem létezett nekem semmi, és senki, csak ő… Nem akartam felébreszteni, biztosan ő is elfáradt… Óvatosan próbáltam leszállni az ágyról, hogy őt ne ébresszem fel. Kiosontam a szobából, de az ajtóból még visszanéztem rá. Csendesen aludt, meg se mozdult… Teljesen kimerülhetett. A szobából kiérve Ikuto-ba botlottam. Annyira megijesztett, hogy majdnem felsikoltottam…
– Hali. Már vártam, hogy mikor térsz magadhoz – küldött felém egy huncut mosolyt.
– Ikuto… te mégis mióta…
– Nos, körülbelül 2 órája értem haza. Akkor már aludtatok. Mégis mit csináltatok egymással, hogy így kiterültetek? – kérdezte nevetve.
– Fogd már be, halkabban, még a végén felébresztjük! – kezdtem el tolni az ő szobája felé.
Beértünk a szobájába és leültünk a TV-je elé. Ő kissé dühösen nézett rám, de tudtam, hogy csak színleli. Belekezdtem a mesedélutánba, ő pedig pár perccel később hatalmas nevetésben tört ki…
– Csss! Mondtam már, hogy halkan! – csitítottam, de nem jártam sikerrel.
– Ne mondd már nekem, hogy nem csináltatok semmit! Csak Sensei-ről beszéltetek egész végig – kacagott.
– De igen… Miért mit vártál, mit fogunk csinálni?
– Hát mondjuk…
– Lefekszünk egymással – szólalt meg egy hang az ajtóban.
Mind a ketten felé fordultunk. Hisato állt ott… Ikuto újabb nevetésbe kezdett, én pedig elpirultam, és elfordítottam az arcom.
– Habár nem látszik rajta, az öcsém elég perverz – mondta, és közben leült közénk.
– És ez kinek is a hibája? – kérdezte, és oldalba lökte a bátyját.
– Igaz… Az én hibám – sóhajtotta.
– Mégis miről van szó? – kérdeztem kíváncsian.
– Pár évvel ezelőtt, történt egy kis baleset… Az akkori szeretőmet felhoztam magunkhoz, mert azt hittem, hogy még egy jó ideig nem lesz itthon senki… Azonban ennek a kölyöknek nem volt kedve elmenni fociedzésre, és hamarabb hazajött… A szobámból persze furcsa hangokat hallott, és benyitott…
Ezt nem hiszem el… Ikuto rányitott a tesójára, amikor éppen egy másik fiúval szeretkezett???