Nekem hihetetlen barátaim
vannak! Imádom őket, és sokkal tartozom nekik. Már csak fel kell készülnöm a
fesztiválra… Gyorsan teltek a napok egymás után. Szinte észre se vettem, milyen
hamar jött el a fesztivál napja. Már minden készen állt. Meg volt a terv, én
pedig elrejtőztem a nekem kijelölt helyen… Rengetegen eljöttek megnézni az
iskolánk fesztiválját. Ja és igen… Amíg teltek a napok, Sensei végig került
engem… Úgy tűnik, zokon vette a múltkori kis incidenst… De az már nem számít.
Most muszáj lesz emlékeznie rám… Ha kell, erőszakot is bevetek. Megcsörrent a
telefonom, egy üzenet Ikuto-tól… Egy kép… Sensei és egy nő, aki belé karol… Na
ne… Csak nem elhozta a menyasszonyát is? Ez nem volt a tervben… Most mit
csináljak? Várjunk, innen már nincs visszaút… Most, vagy soha! Több ilyen
lehetőségem nem igazán lesz. Gyorsan visszaírtam neki…
"Minden marad
a terv szerint! Folytassuk!"
A legközelebbi üzenet az lesz, hogy már itt vannak. Fel kell
készülnöm… Rajtam volt az a ruha, amit kiválasztottam, de most még rávettem egy
nagykabátot is. Előbb megpróbálok ismét beszélni vele. Ha ez sem jön be, akkor
marad a ruha… Megcsörrent a telefonom… Itt az idő… Kinéztem az ajtórésen, majd
amikor láttam, hogy a többiek is munkához láttak (azaz jól a frászt hozták
rájuk, majd megtámadták a lányt), én kinyitottam az ajtót, elkaptam Sensei-t,
befogtam a száját, és magammal rántottam…
– Maradj csöndben, muszáj beszélnem veled. Elengedlek, ha
megígéred, hogy nyugton maradsz – bólintott, én pedig elengedtem.
Odébb lépett, és beállt a fénybe. Csak ekkor vettem észre, hogy mekkora hibát is követtem el… Akit én magammal rántottam az nem Sensei volt, hanem a menyasszonya…
Odébb lépett, és beállt a fénybe. Csak ekkor vettem észre, hogy mekkora hibát is követtem el… Akit én magammal rántottam az nem Sensei volt, hanem a menyasszonya…