Ismered az igaz szerelem érzését? Az erejét? De mi van, ha ez a szerelem, nem nő és férfi között jön létre, hanem két férfi között? Máris más szemmel néznek rájuk... Pedig ők is ugyan olyan emberek, ők is ugyan úgy szerelmesek... De ha az egyik elfelejti ezt az érzést? Szerelme mit tehet, hogy ráébressze érzéseire? Gyorsan telik az idő, és a szív érzései változnak... azonban a múltat, nem lehet kitörölni egy ember életéből...

3. fejezet


Me-mennyasszony? Ez most komoly? Hogy lehet mennyasszonya, amikor meleg? Ez… Ez biztos csak egy rossz vicc akar lenni… Más nem lehet… Ugye? Ő… ő nem házasodhat meg! Ő az enyém… Csak az enyém! Én szerettem őt először! Előttem nem járt senkivel! Mégis, hogy lehet, hogy most egy számomra teljesen ismeretlen lányt akar elvenni? Ezt nem hiszem el… Tennem kell valamit, de nagyon gyorsan! Jobb lesz, ha most hazamegyek, és kiötlök valamit… Visszasiettem a terembe, nem törődve az osztálytársaimmal és az immár az osztályban lévő tanárral, végigsiettem a padsorok között, felkaptam a táskám, és szinte rohantam a biciklitárolóig. Ott gyorsan levettem róla a láncot, felpattantam rá, és mint egy őrült tekerni kezdtem. Tekertem, amilyen gyorsan csak tudtam. Hazaértem, ledobtam a biciklit az udvarra és bevágtattam a házba. Egyenesen fel a lépcsőn, be az én kis „emlék” szobámba… Itt tartottam minden olyan emléket, ami fontos volt számomra és sokat jelentettek… Az egyik dobozhoz siettem. Ez volt ráírva: JELMEZEK. Kinyitottam, és belekotortam. Sorba végig néztem azokat, amik valamilyen élményt idéztek fel bennem, végül kiválasztottam azokat, amikről szerintem az eszébe juthatok. Sorban felpróbáltam őket, és megnéztem magam a szobában lévő nagytükörben. Lehet, ez egy kissé szánalmas, de akkor is… Végül úgy döntöttem, hogy a nővérke ruha lesz az igazi. Sok emléket idézet fel bennem… Az első alkalmat… Már csak azt kell kitalálnom, hogy mégis mikor mutathatom meg neki magam ebben. Várjunk… Hamarosan itt van az iskolai fesztivál! Ott pedig lesz egy horror ház… Ha ott elbújok, és ráveszem Misaki-t, hogy eljöjjön, biztos meg tudom oldani, hogy kettesben legyünk. Már csak azzal az osztállyal kell beszélnem, aki ezt szervezi… Holnap első dolgom lesz ezt megoldani. Az órámra néztem. Nem is holnap! A sok ruhapróbálás közben elszaladt az idő. Már vége a sulinak. Ha jól emlékszem Ikuto abba az osztályba jár… Megyek, és beszélek vele. Fogtam a ruhákat és visszagórtam őket a dobozba, a „kiválasztottat” pedig fogtam, és az ágyamra dobtam, majd kiviharzottam a házból, felkaptam a biciklimet, és ismét vad tekerésbe kezdtem…