Eltelt egy újabb év. Jövőre már végzős leszek. Már 5 éve
annak, hogy utoljára láttam őt, de még mindig nem tudtam kiverni a fejemből…
Minden nap gondolok rá. Többször próbáltam már megkeresni, de egyszerűen
letűnt… Más lett a száma, a címe. A rendőrségre is elmentem, hátha a családja
bejelentette, hogy eltűnt, de nem így történt… A szülei azt mondták, nem
tudják, hol van, de mindig hívja őket, hogy jól van… Beértem a suliba, barátaim
üdvözöltek… Azóta próbáltam randizni lányokkal is. Jártam is párral, de nekem
nem volt az igazi… Tavaly le is feküdtem vagy 4 lánnyal… mert nagyon akarták…
de én nem…
Az osztályba érve egyenesen az asztalomhoz mentem… Előkészítettem az első órára a füzetet, és könyvet, majd a fülembe dugtam a fülhallgatóm. Felcsavartam a hangerőt maximumra… Csak hallgattam a zenét… Valamiért úgy éreztem ez a nap más lesz… Tudtam, hogy ma történni fog valami…
Nem hallottam, mikor csengettek be, csak azt vettem észre, hogy az igazgató bejön a terembe. Gyorsan kikaptam a fülemből a fülhallgatót, és rá figyeltem.
– Kedves diákok. Ma érkezik hozzátok egy új tanár. Kérem, jöjjön be – fordult az ajtó felé.
Nem hittem a szememnek…
– Ez nem lehet… – motyogtam alig hallhatóan.
– Kérem, mutatkozzon be – mondta az igazgató.
– Rendben. A nevem Misaki Ijichi. Mától történelmet fogok nektek tanítani.
– Misaki, tényleg te vagy az? – kérdeztem már olyan hangosan, hogy meghallotta…
Körbenézett a teremben, és megakadt a tekintete rajtam. Arcára csodálkozás ült ki, majd elmosolyodott…
– Nobu… rég találkoztunk.
Ezt el se hiszem… végre itt van… újra találkoztunk… És emlékszik rám... Ez kész csoda…
Az osztályba érve egyenesen az asztalomhoz mentem… Előkészítettem az első órára a füzetet, és könyvet, majd a fülembe dugtam a fülhallgatóm. Felcsavartam a hangerőt maximumra… Csak hallgattam a zenét… Valamiért úgy éreztem ez a nap más lesz… Tudtam, hogy ma történni fog valami…
Nem hallottam, mikor csengettek be, csak azt vettem észre, hogy az igazgató bejön a terembe. Gyorsan kikaptam a fülemből a fülhallgatót, és rá figyeltem.
– Kedves diákok. Ma érkezik hozzátok egy új tanár. Kérem, jöjjön be – fordult az ajtó felé.
Nem hittem a szememnek…
– Ez nem lehet… – motyogtam alig hallhatóan.
– Kérem, mutatkozzon be – mondta az igazgató.
– Rendben. A nevem Misaki Ijichi. Mától történelmet fogok nektek tanítani.
– Misaki, tényleg te vagy az? – kérdeztem már olyan hangosan, hogy meghallotta…
Körbenézett a teremben, és megakadt a tekintete rajtam. Arcára csodálkozás ült ki, majd elmosolyodott…
– Nobu… rég találkoztunk.
Ezt el se hiszem… végre itt van… újra találkoztunk… És emlékszik rám... Ez kész csoda…